„Hintalóvilág” – Galoppozás a Levendula Galériában

December 2-án, szombaton nyílt meg a Levendula Galériában a dr. Ladó Mária és dr. Tóth Ferenc „Hintalóvilág” című gyűjteményéből összeállított kiállítás; az adventi tárlatot több mint negyven kortárs művész által készített alkotás tette teljessé.
Az esemény kapcsán Sz. Jánosi Erzsébet, a Levendula Galéria tulajdonosa rajz- és meseíró pályázatot hirdetett, melyre a gyerekek hintalovakról készített rajzait, festményeit, szobrait és meséit kellett benyújtani. A pályaműveket szakmai zsűri bírálta el és a helyszínen a legjobbak alkotóit díjakkal jutalmazták.
A rendezvényen dr. Pappné Pintér Csilla alpolgármester mondott köszöntőt, és ahogy tőle már megszokhattuk, egy mesével, aktuálisan egy pacis történettel örvendeztette meg a jelenlévőket. A hivatalos megnyitót egy rövid filmbemutató zárta, amit a Börleszk Kompánia készített, melynek kurátora Remsey Benjámin volt.
Hintaló: Egy régi mondás szerint a világ szerencséje a lovak hátán múlik. És hogy ez a szerencse a csemetéinket is elkísérje, emberemlékezet óta többé-kevésbé élethű hintalovakat készítünk nekik agyagból, fából, vasból és műanyagból, hogy legyen mivel játszaniuk. Az első példány, mely képes volt a később olyan közkedvelt hintamozgásra, az 1605 és 1610 közötti években született. Minden hintaló ősanyja két kissé befelé dőlő fa félholdból, valamint az ezeket összetartó harmadik farészből – a „lótestből“ – állt. Ez a történelmi állat valamikor I. Károly angol király, majd később fia, II. Károly hintalova volt.
A döntő galoppugrást a bölcsőtől a hintalóig valószínűleg egy fantáziadús gyermeknek köszönhetjük: mivel ágyát lónak használva előre és hátra hintázott, a galoppozást imitálva. Amennyiben szülei ezt a játékot nem vették volna komolyan fontolóra, természetesen a hintaló sem jöhetett volna létre.